Bocsánat, de mostanában elmaradtam kicsit az írással. A hétvége elég nyugisan telt. Sikerült kicsit aktívnak is lenni. Elmentünk szombaton egy nagy bevásárló körútra a piacra és a bioboltba is. Ezen kívül viszont többnyire pihenéssel telt a hétvége. Pénteken vettünk egy Scrabble nevű társas játékot. Gondolom sokan ismeritek, szókirakós, gondolkodós. Első meccsünk elég hosszadalmasra sikerült. Azt hiszem még bele kell jönnünk, de a pláne az egészben, hogy döntetlen jött ki végeredményül. Na mindegy azért jól szórakoztunk, azt hiszem párszor még elő fog kerülni ez a játék.

Hétfőn újra mentem kezelésért a kórházba, ahol most sikerült gyorsabban végezni. Hamarabb megjöttek a kemo-k így előbb be is kötötték. A professzor úrral is sikerült beszélni, aki egy kicsit megint elmagyarázta, hogy is fog kinézni a következő időszak.

Három szakaszból fog állnia a kezelésem, amelynek épp az első szakaszában vagyok. A következő képen néznek majd ki a szakaszok:

1. szakasz: Ez 4 db kemo-s kezelést tartalmaz (2 féle kemo/alkalom) amit hetente, minden hétfőn kapok. Ezen kívül szednem kell a medrolt (szteroid) otthon. A 17-diktől a 28-dik napig pedig minden nap adnak egy másik készítményt (ami nem kemo), ami miatt gondolkoztak, hogy fel is vennének az osztályra. Végül miután 25 ágyra 29 beteg van, ezért inkább mégis az ambuláns kezelés mellett döntöttek. Persze hangsúlyozták bármi kellemetlenség vagy mellékhatás kialakulásakor azonnal felvennének az osztályra. A 28. nappal véget ér az első szakasz ez november 24-én lesz és másnap kezdetét is veszi a 2. szakasz.
2. szakasz: Itt 4 féle gyógyszert fogok összesen kapni. Lesz a már ismert gerincbe kapott injekció, amit minden héten hétfőn fogok kapni. Ezen kívül lesz még két gyógyszer, amit intravénásan fogok kapni, az egyiket heti egyszer hétfőnként (négy hétig mindig hétfőn), a másikat pedig heti négy nap hétfőtől csütörtökig (szintén négy hétig). Péntektől – vasárnapig nem kapok majd semmit, majd hétfőn indul újra a kúra négy héten át, azaz összesen 28 napig. Ez a szakasz december 23-án ér véget (ha nem kell szüneteltetni a kezelést) Ezek után a karácsony és szilveszter végett kapok 1 hét szünetet és a 3. szakasz majd januárban kezdődik el.
3. szakasz: Ez is kb. négy hetes lesz, itt már csak 2 féle készítményt fogok kapni, az egyiket tablettába, ha nem tévedek, a másikat pedig három adagba intravénásan.

Ennek tükrében úgy néz ki, hogy talán január végére sikerülne végezni a kezelésekkel és remélhetőleg visszatérhetünk a normál kerékvágásba.

A doktor úr akkor mondta is, hogy szerdától akkor elindul a másik készítmény adagolása is, ami miatt naponta be kell menjek. A következő hétfőn megkapom az első szakasz negyedik és egyben utolsó kemo-ját.

Szerencsére ettől a hétfői kemo-tól sem lettem rosszul és a keddi napom ismét csak csendesen és nyugodtan telt. Remélem marad is ez a tendencia a közeljövőben és nem leszek rosszul egyik készítménytől sem amit adnak. A szerdai napot kicsit félve vártam, mert azt mondták az a gyógyszer egy kicsit ziznyákos (bármint is jelent az). Hát meglátjuk, hogy is jövünk ki vele. Mindenesetre örülök neki, hogy először megpróbáljuk ambulánsan a kezeléseket és csak gond esetén kell befeküdnöm. Habár elég jó fejek voltak velem az osztályon, de azért otthon mégis kényelmesebb.

A kedd és a szerda ugyan kicsit nyűgösen, de ugyanakkor nyugisan telt. A hétfőn kapott kemo-nak most se éreztem túl sok mellékhatását. Egy kis gyomorégés ugyan volt, de az se volt vészes. A háziorvossal felírattam egy kis gyomorvédő/savcsökkentőt, amit a továbbiakban szedni fogok, hogy ez se rontsa el az ember közérzetét.

Tegnap este vendégeink voltak Csafi, Máté és Heni személyében. Így a tegnap este is gyorsan elment. Igazából észre se vettem, de már megint csütörtök van. Ez a hét is rendkívül gyorsan elrobog. Ha így megy tovább, akkor hamarosan már azon kapom majd magam, hogy már újra dolgozni járok és vége is ennek az egész betegséges időszaknak.

Miután csütörtökre hívtak vissza a kórházba a kontroll vérvételre, ezért 10-kor el is indultam, hogy megpróbáljunk délelőtt túlesni ezen az egészen. Beérkezésem után nem sokkal sikerül is beszélnem az egyik ápolóval, aki bevitte a papírjaimat a professzor úrhoz és mondta, hogy nemsokára kijön és leveszi a vért. Ez meg is történt, 30 perc múlva már túl is voltam a vérvételen. Ekkor megkérdeztem, hogy megvárjam –e az eredményt itt, mert igazából 10 percre lakok a kórháztól és ha lehet akkor hazamennék inkább és ha kell visszajövök később. Mondta is az ápolónő, hogy nyugodtan menjek akkor haza és kb. 1 óra múlva jöjjek vissza, addigra biztos meglesz a véreredmény. Így is tettem, 10.45 kor jöttem el a kórházból és azon kezdtem töprengeni, hogy hát akkor 11.45-re kellene vissza jönnöm. Reméltem tényleg 1 óra alatt megjön az eredmény, mert ha nem akkor biztos elmennek ebédelni az orvosok délben és akkor várhatok potyára min fél órát mire visszajönnek. A szerencse velem volt, mert alig 25 perc várakozás után 12.10 kor be is hívtak. Ekkor a professzor úr megkérdezte hogy vagyok. Mondtam, hogy jól, a tegnapi gyomorégés, émelygés a savcsökkentőtől elmúlt, így ma már egészen jól érzem magam. Erre csak annyit mondott, hogy nagyon jók a vérkép eredményeim, így akkor nyugodtam menjek is haza szépen és akkor hétfőn találkozunk az újabb vérvételen, illetve a következő kezelést is megejtjük akkor.

Így hát ezekkel a jó hírekkel hazatérve nyugtáztam, hogy nincs más dolgunk a hét második felére, mint pihenni, enni, és a gyógyulásra koncentrálni.

Elérkezett a hétfő, mikor is vissza kellett mennem a kórházba egy újabb kezelésre. Felhívtam a hematológiai osztályt, hogy mégis hány óra körül menjek. Tudtam, hogy vérvételt szeretnének ezért megkérdeztem azt is, hogy éhgyomorral menjek –e, nehogy befolyásoljak valamilyen értéket. Azt mondták, úgyse a vércukrot fogják nézni, ezért nyugodtan egyek mielőtt bemennék. Bementem reggel 9-re, gondoltam, hátha így még délelőtt végzek bent. Hát sajnos tévedtem.

Egy 15 perc várakozás a hematológiai ambulancia ajtaja előtt, rájöttünk, hogy nincs is bent orvos csak az asszisztense, akitől így megkérdeztem mi tévő legyek. Mert kezelésre jöttem, várjak –e itt az orvosra, vagy menjek valahova máshova szólni valakinek. Erre mondta, hogy üljek be az egyes fektető szobába és mindjárt mennek. Háromnegyed óra várakozás után végre érkezett egy ismerős arc Balázs ápoló képében, aki vért vett tőlem. Kicsit próbáltam érdeklődi tőle, hogy most itt várjak vagy mit csináljak, mert nekem csak annyit mondtak, hogy üljek ide be, de azóta semmi, és hát az is már majdnem egy órája volt. Sajnos ő sem tudott erre nagyon mit mondani, csak hogy ha a10 órai vizitnek vége utána biztos jön majd valaki. Egy újabb 30-45 perc után bejött az asszisztens és mondta, hogy inkább menjek fel a hematológiai osztályra és majd ott kötik be nekem a kezelést. Így hát fel is mentem a már jól ismert 2. emeletre, ahol leültettek a nővér pulttal szembeni pihenőbe. Ekkor közölték, hogy elküldték a rendelést az infúziómra, amin keresztül beadják a kemo-t, és hogy nemsokára megjön. Alig több mint két óra várakozás után meg is jött a szer, amit gyorsan be is kötöttek. A sok üléstől és állástól mondanom se kell a fejem kezdett kikészíteni. Nem fájt nagyon, de eléggé ahhoz, hogy lefárasszon és elmenjen a jókedvem, így még hosszabbnak tűntek az órák amiket várni kellett. Szerencsére vittem magammal könyvet, ami sikeresen lefoglalta a várakozás nagyobb részét. Anya is beugrott munka előtt, így vele is beszélgettem egy kicsit. Várakozás közben többször jártak arra az orvosaim, így a felmerülő kérdéseimmel őket is el tudtam kapni. A vérképem eredményei is megjöttek közben és örömmel tapasztaltam én is és az orvosaim is, hogy a legutóbbihoz képes is javultak az eredmények. A fehérvérsejt számom 4200, azaz tovább csökkent, közben viszont se a hemoglobin se a vérlemezke számom nem csökkent tovább. Ezért hát a professzor úr is azt mondta, hogy akkor csütörtökön elég lesz visszamennem egy kontroll vérvételre.

Ismét megerősítést kaptam, hogy várhatóan három ciklusból fog állni a kezelésem. Az első, ami már folyik, a szteroidot illetve a heti 1 kemo-t foglalja magába. Ez szerencsére még egy gyengébb fajta kemo, ezért is engednek vele haza. Amennyiben a heti kétszeri vérvételek eredményei is jók lesznek, akkor ez a szakasz 4 hétig fog tartani és nem lesz olyan megerőltető. Ez után jönni fog egy újabb 4 hetes szakasz, ami alatt a kórházban leszek. Ekkor más szereket is kapni fogok, amik mellett szeretnék rajtam tartani a szemüket. A harmadik szakasz pedig az elsőhöz lesz hasonló, és amennyiben jó eredményeim lesznek akkor is itthon lehetek majd és csak bejárnom kell heti 1x-2x.

Mire lefolyt a második adag infúzió is már eléggé lefáradtam, nem csoda hisz ekkor már kb. 6. órája ültem bent a kórházba. Apa bejött és végül hazavitt. Hazaérkezésem után inkább lefeküdtem aludni egy fél órára, hogy a fejem kicsit helyre rázódjon és kimenjen belőle ez az egész napos zúgás. Szerencsére ébredésem után nem is volt már semmi bajom. Juci nem sokkal később haza is ért és gyorsan vacsiztunk is egyet, utána pedig a jól megérdemelt pihenés maradt már csak.

Nos a hétvége kicsit nyűgösen telt. A gerinc injekció mellékhatásai sajnos nem múltak el egyik napról a másikra. Habár minden nap jobb lett egy kicsivel mint volt, de így is rányomta a bélyegét a hétvégére.

Szerencsére más nem befolyásolta a közérzetemet így viszonylag csendesen, sok pihenéssel és fekvéssel telt a szombat és a vasárnap is. Szombaton Pigi és Vera látogattak meg, vasárnap pedig Bandi volt nálunk így társaságban sem volt hiányunk.

Péntekre és szombatra chilis babot csináltunk Jucival. Igazából ő csinálta én pedig az instrukciókat adtam hozzá. Szerinte az enyém mindig jobban szokott sikerülni, de szerintem az övé is kitűnő lett. Vasárnap pedig római tálban sütöttünk zöldségeket pulyka combbal. Felkarikázott krumplit, hagymát és sárgarépát valamint almaszeleteket raktunk a római tál aljába, amire két pulykacombot tettünk. Nagyon jól összesültek az ízek és egy igazán nagyszerű fogást kaptunk végeredményül.

Ugyan Juci elment ma dolgozni, de a délelőtt olyan gyorsan elszaladt, hogy szinte észre se vettem, hogy már dél van. Anya is beugrott délelőtt egy kis zöldség munícióval a piacról. A helyi termelőktől próbált vásárolni, remélve, hogy ők talán kevesebb vegyszert használtak a termesztés során.

Apa is beugrott kicsit délután, el is mentünk sétálni a parkba, hogy egy kicsit kimozgassam a testrészeimet. Meglepetésemre, ha sokat vagyok állva bedugul a bal fülem, ami egy idő után elég idegesítő, ezért nem is voltam sokat állva a nap hátralévő részében.

Miután Juci hazaért elterveztük a hétvégi menüt és összeírtunk egy közepes vásárlólistát. Ezzel elindultunk a Tescoba és amilyen gyorsan csak tudtunk, illetve szájmaszkkal az arcomon összeszedtük, ami kellett. Az összes termék összetevőjét megpróbáltam átnézni és minden gyanús E kódot tartalmazó terméket megpróbáltam kiszűrni. Meglepetésemre a Tescoba lévő nagyobb választék közül viszonylag könnyen sikerült választani olyan termékeket, amelyek nem tartalmaztak E betűs összetevőket.

A vásárlás során sajnos ismét bedugult a fülem és a fejem is nagyon megfájdult, ezért amint hazaértünk le is feküdtem, ami viszonylag rövid időn belül el is mulasztotta a valószínűleg a gerinc injekcióból adódó mellékhatásokat.

A csütörtök este ezek után csendesen telt, reméltem másnapra elmúlnak az állás során előjövő mellékhatások.

Kicsit elmaradtam ezért gyorsan be is pótolom az elmaradást. Szerda reggel 8-kor betért a professzor, illetve a doktornő és közölték, hogy akkor nem is húzzák tovább a dolgot. Továbbra is jók a vérkép eredményeim, így hát beadják a gerinc injekciót, amit már említettek és utána elengednek haza.

A gerinc injekcióhoz fel kellett ülnöm, előre hajolnom, így könnyen meg is találták a megfelelő helyet. Figyelmeztettek, hogy biztosan nem lesz kellemes, habár nem járhat túl nagy fájdalommal, de nem szabad közben megmozdulni. A szúrás pillanatában egy éles fájdalmat éreztem a hátam közepén, ami mint a reflex vizsgálatkor végigfutott a lábamon és ettől rúgtam is egyet a bal lábammal. Ekkor kicsit közelebb lépett hozzám, de mire odaért addigra már el is múlt a hirtelen jött rángás. Maga a beavatkozás alig tartott fél percig és még a professzor úr elnézést is kért, hogy eddig tartott.

A következő 4 órát fekve kellett töltenem, az első 1 órát teljesen vízszintesen, ez idő alatt akkor már a reggeli két szokásos antibiotikumos infúziót is bekötötték. Ezek után kicsit megemelték az ágyam háttámláját, hogy könnyebben ehessek/nézhessek tv-t stb. Egy kacsát is behoztak, hogy megúszhassam a wc-re való kijárást is. Juci nem sokkal az injekció beadása után meg is érkezett és onnantól ő volt segítségemre mindenben. El is kellett, mert nem nagyon mertem mozogni. A laptopomon néztünk egy filmet, ami segítette eltölteni a fekve töltött idő javát. Közben a doktornő bejött még és ellátott még pár információval.

Hétfőn kell visszamennem legközelebb, akkor adják be a következő adag kemot. Ez pontosan olyan adag lesz mint a legutóbbi. Remélem pont ugyan annyit is fogok belőle érezni, mint a legutóbbiból, azaz semmit se. Hétfőn vérvizsgálatot is végeznek, és ha továbbiakban is ilyen jól alakulnak (márpedig így fognak) az eredmények akkor a következő 3-4 hetet otthon tölthetem heti 1-2x-i kórházi bejárással. Ekkor fogják odaadni azt a táblázatot is, ami a következő időszak várható kezeléseit fogja taglalni.

A gyors összepakolás után el is indultunk haza, a nővérek még adtak pár apróságot: szemcsepp, kanül alkatrészek, stb. és elláttak még pár hasznos információval.

Haza érve eléggé megkönnyebbültem. Közel két hét után nagyszerű érzés volt ismét otthon lenni. A november 1-jei ünnepnek köszönhetően Juci is csak csütörtökön dolgozott, így együtt tölthetjük kicsit nyugalomban a hétvégét.

Szerencsére mára az értékek még jobbak lettek. A fehérvérsejt számom tovább csökkent, lázam nincs, pedig már a csillapítót sem szedem, így továbbra is úgy tűnik, hogy holnap hazaengednek.

Ami még hátra van, az egy gerincbe adott injekció, ami után 4-5 órát nem lehet lábra állni, azt elvileg délelőtt 10-ig beadják, így holnap 4 körül remélhetőleg már otthon leszek. A következő hetek teendőit egy nyomtatvány formájában odaadják, azon fogom tudni követni, hogy mikor is lesz a következő kezelés ideje és mit is fogok kapni. Ha minden jól megy és továbbra is ilyen jól alakulnak a gyógyszeres kezelés eredményei, akkor a következő 3-4 hetet csak heti 1-2 napos kórházi látogatással megúszom és csak utána várható egy pár hetes bent tartózkodás.

A hétvége és az elmúlt két nap teljesen jól telt. A közérzetemmel minden rendben van, nem érzek semmilyen kellemetlenséget és a hangulatom is szuper. Azért várom már, hogy újra otthon lehessek. Pihenni és gyógyszert szedni otthon is tudok, de mégis kényelmesebben és könnyebben telik majd az idő.

Adtak ma egy listát, aminek a segítségével be tudtuk szerezni az otthonra szükséges eszközöket (fertőtlenítőszerek, kötszerek, stb.) Ezen kívül Juci is kapott egy kisebb oktatást arról, hogy is kell majd minden nap kicserélni a kanül kötözését és hogy kell bele adnia majd egy tisztító folyadékot, ami megakadályozza a kanülbe került vér megalvadását.

Ma sikerült nagy nehezen megtudnom, mi is a különbség a branül és a kanül között. A branült adják általában kézbe, ami egy rövid műanyag tűvel végződik az érben (ilyet attak a fertőzőn, ezt 3 naponta cserélni kell). A kanül viszont a mélyvénába vezetett hosszabb cső, amely akár hónapokig, de még akár több mint egy évig is bent maradhat. (ez pedig az amit itt kaptam a csontvelő vizsgálat után). Ennek az eszköznek a napi karbantartásában Juci nővér lesz segítségemre :)

Holnap jól kifaggatom majd az orvosokat, hogy az otthon lét alatt mire kell figyelni és hogy milyen szabályokat kell majd betartani. Az étkezés és a látogatás lesz különösen fontos kérdés. Egyelőre azt hiszem a kisebb csoportos és nem túl sűrű látogatásnál kell maradni. Tudom, hogy sokan szeretnétek jönni és személyesen találkozni velem (és persze én is veletek), de ezzel lehet még várnotok kell egy keveset. De kis dózisokban azért mindenkire sor kerülhet idővel. :)

A következő hetek egyik nagy feladata pedig még az étkezés megreformálása lesz, illetve különböző új receptek keresése, kipróbálása, amikkel ki lehet szűrni a sok mérget amit az ember eddig bevitt a szervezetébe.

Ui.: Tegnap megnéztem a Chronicle című filmet (sajnos és szerencsére csak az angol címét tudom) ugyan az IMDB-n 7-es pontszámot kapott, de senki hangsúlyozom, SENKI se nézze meg, mert borzasztóan rossz. Még nekem is, akinek most rengeteg ideje van nehezemre esett feldolgozni hogy így kidobtam az életemből 1,5 órát.

Eljött hát a hétfő és vele pár jó hír is. Nagyon úgy tűnik, hogy a pénteki kemoterápia, illetve a szteroid nagyon jó eredményeket produkált. A fertőzőre érkezésemkor a 2-5 ezer normál értékű fehérvérsejt számom 10 ezer volt, ez péntekre 20 ezerre növekedett, majd pedig hétfőre közel 50 ezerre. A kemoterápia elkezdése előtt már 100 ezernél tartottunk, ezért is döntöttek úgy, hogy a hétvégére kipróbálnának egy gyengébb kemoterápiát, hogy mégis milyen hatással lesz a szervezetre.

Már vasárnap is mondták, hogy a 100 ezres fehérvérsejt szám lecsökkent 36 ezerre, mára viszont még ez is lecsökkent a felére 17 ezer alá egy kicsivel. A doktornő kicsit átvizsgált, érezte, hogy a lépem is lecsökkent és miután közel tünetmentes vagyok el is húzták előttem a mézesmadzagot. Ha holnap és holnap után is jól alakulnak az eredményeim, akkor egy gerincbe adott injekciós kezelés után szerdán hazaengednek. Miután kaposvári vagyok könnyen bejárhatok a heti 1-2 kontrollra, illetve kezelésre és a professzor úr szerint jobb helyem lenne otthon, mint itt a kórházba.

Még mindig nagyon sok kérdőjel van a fejembe, hogy még is mi lesz a következő időszak menetrendje, meddig maradhatok otthon, milyen kezelések várnak rám. Vártam, hogy ma is komolyabb felvilágosítást adnak, de végül megint csak csepegtették az információkat. Mindenesetre holnap azért megkérem a doktornőt, hogy egy átfogóbb képet fessen már fel, hogy még is mi következik majd most. Az látszik, hogy minden az eredmények függvényében változik és a jövőben is változhat.

Mindenesetre eddig úgy tűnik, hogy minden a lehető legjobban alakul és arra kell koncentrálni, hogy ez így is menjen tovább.

A szerda a munkaszüneti napnak köszönhetően viszonylag csendesen telt. A szteroid, amit adtak hatásosnak tűnik, ugyanis elég hamar elmulasztotta az ízületi fájdalmaimat és mintha segítene a lázcsillapításban is.

Csütörtökre ígérték a második, már pontosabb eredmények megérkeztét Pécsről, így kisebb izgulás mellett vártam az orvosok jelentkezésére. A nap könnyel eltelt, hisz most már ízületi fájdalom és láz nélkül szinte makkegészségesnek éreztem maga. Egyedül a fokozottabb izzadás, illetve a jobb kulcscsont alól kilógó cső emlékeztet a betegségre.

Ugyan az egész csütörtök a várakozással tellett sajnos nem lettünk okosabbak, nem érkeztek meg a várt eredmények, így még egy kis türelemre intettek minket az orvosok. Így hát folytatódik az antibiotikumok (mint védekezés) és a szteroidok (mint kezelés) adagolása.

Elérkezett a péntek, amikor is egy orvosi találkozó volt, így nem is sokat találkoztam az orvosaimmal. Minden esetre reggel is rátelefonáltak a pécsiekre, hogy meg van –e már az eredményem. A válasz még akkor sem volt meg, de délutánra beígérték a választ.

Délután kettő óra körül be is futott a doktornő, hogy megérkezett az eredmény, ami kizárta azt a típusú betegséget, amitől még tartottak, ugyanis az eredmények szerint ALL-em azaz Akut Limfoid Leukámiám van. A doktornő még elmondta azt is, hogy mindenképp a szteroiddal kezdték volna a kezelést, még ha előbb ki is derül a pontos típusa a leukémiának, így hát ezt folytatódik a jövőben is. Viszont miután tovább emelkedett a fehérvérsejt számom, ezért nem hagynának itt egy gyengébb kemoterápia nélkül, nehogy hétfőre túl magas értékekkel álljanak szemben. Kaptam gyorsan egy tájékoztatót a citosztatikum-os gyógyszer hatásairól és mellékhatásairól, amelyet aláírva kezdhetik csak el a kezelést.

Viszonylag gyorsan meg is érkezett a gyógyszer egy hűtőtáskában, két infúziós doboz formájában. Az egyik egy átlátszó folyadék volt kb. 1 decis a másik pedig narancssárga folyadék volt egy kb. 3 decis fiolában. Az alufóliás csomagoláson és a narancssárga színén kívül még az is különös volt benne, hogy miközben lefolyt a szer, a doboz amiben volt teljesen behorpadt. Már kezdtem azt hinni ilyen vákuum van bennem, hogy kiszipolyozok mindent a dobozból, de később kiderült, ez normális viselkedés ennél a készítménynél.

Kicsit izgulva a kemoterápia mellékhatásaitól telt a délután és a szombati nap is, de szerencsére mindenféle nem kívánt tünet nélkül telt el a hétvége. A doktornő azt mondta, hogy hétfőn állítják fel a diagnózist és az alapján pedig a kezelést, így akkor kapok még több infót a következő időszakról.

A hematológián a betegség bemutatása és kezelésének módjai között a kemoterápia volt mindig is a mumus. Az orvosokkal való egyre több konzultáció után egyre tisztábbá kezd válni a kép, hogy a kemoterápia sajnos nem elkerülhető. Ugyanakkor sok változata és típusa van a kezelésnek melyek közül nem mindegy melyiket fogom kapni. Miközben a terápia részleteiről beszéltünk szóba kerültek a mulandó és az esetleges maradandó mellékhatások. Miután a kezelés leginkább a gyorsan szaporodó sejteket támadja meg és ott sem tud válogatni az egészséges és a beteg sejtek között. Viszonylag hamar szóba jött a spermiumot termelő sejtek esetleges maradandó károsodása is mint lehetséges mellékhatás, ezért figyelmembe ajánlották a spermium lefagyasztás lehetőségét.

A jobb félni, mint megijedni elvek alapján elég hamar el is döntöttem, hogy fagyasztatok le a biztonság kedvéért. Az orvosok hamar utána is jártak nekem, hogy Kaposváron is megoldható a dolog, de az pénzbe kerül (méghozzá nem is kevésbe) viszont Pécsen csak péntek délelőttre kaptam időpontot. Ennek az időpontoknak a megvárását erősen ellenezte a professzor úr. Azt mondta, hogy gyorsabban emelkedik a fehérvérsejt számom, sem mint hogy várhassunk újabb 4 napot a kezelés elkezdésével. Mondtam neki, hogy ebben az esetben nem érdekes, hogy mennyibe kerül itt Kaposváron, mert a fagyasztáshoz ragaszkodnék. Erre azt mondta a professzor úr, hogy akkor ennek utána jár egy kicsit és visszajön. Egy fél óra múlva azzal a hírrel jött vissza, hogy sikerült elintéznie a pécsiekkel, hogy kapjak másnap reggelre 8 órára egy időpontot, de amint onnan visszaértem el is kezdenék a kezelést, mert nem vesztegethetünk túl sok időt.

Így hát le is beszéltem gyorsan a tesómmal, hogy egy közös délelőtti kirándulás keretei között másnap reggel menjünk le Pécsre és intézzük el ezt a dolgot. Nem is tettünk másképp reggel negyed 7-re jött értem Ádám, akkor már vettek tőle is egy kis vérmintát, amit elküldtek Budapestre, hogy kiderítsék, ha a későbbiekben esetleg csontvelő transzplantra lenne szükség ő alkalmas lenne –e donornak. Emellett pedig összeállítottak egy kisebb doboznyi mintát, amit pedig Pécsre kellett levinnünk további vizsgálatra (két legyet egy csapásra).

Le is értünk pontosan 8-ra a pécsi klinikára, ahol már vártak rám, illetve arra a papírra, amit a kaposvári orvosok állítottak ki nekem, hogy a betegségből adódóan van szükségem erre a fagyasztásra, ami végett hajlandóak ingyen megvizsgálni és lefagyasztani, valamint tárolni a spermiumaimat.

Miután sikerült megtölteni a fiolát, kértek tőlem körülbelül 1 órát, hogy megvizsgálják, hogy elegendő számú és életképességű spermiumot sikerült leadnom. Hosszas várakozás után be is hívtak és közölték, hogy csak jó hírekkel szolgálhatnak. Ugyanis 25 millió spermiumot számolt meg a számítógép, amelyek közül 80% mozgó volt, illetve 50% igencsak fürge volt. A WHO aktuális kiadványa szerint átlagosnak mondható az a minta, amelyben legalább 15 millió spermium van és amelyek közül 60% mozgó. Így hát az átlagosnak nevezett paramétereknek a duplájával is rendelkezek, amiatt is jó hír, mert ha a kezelés hatására esetleg feleződne a számuk, még mindig az átlagos mennyiséget tudnám produkálni. Illetve a fagyasztást is nagyobb számban élhették túl a spermiumok.

Ezek után meg kellett várnunk azt a közel 3 órát, amely alatt befejezik a fagyasztást. Azt nem mondták, erre miért is van szükség, de a végén kiderült, hogy azért, hogy biztosan tudhassam maradtak élő egyedek a fagyasztott mintában. Végül közölték is velem, hogy csak a 10%-a élte túl a fagyasztást, de amúgy is csak lombik bébis megoldásra lennének alkalmasak a lefagyasztott spermiumok, amelyhez még így is több mint elegendő maradt jó állapotban.

A végén még hozzátették, hogy az utolsó kemoterápia után egy évvel meg kellene ismételni a vizsgálatot, ugyanis ha akkor is elegendő számú spermiummal rendelkezek, akkor nem tartogatják fölöslegesen a fagyasztott mintámat. Túl sokba kerül ez a pécsi egyetemnek, ezért 5 évig ingyen tárolják (ha szükséges) utána pedig ha még szeretném tároltatni, még 5 évig van erre lehetőség évi 15 eHUF-ért.

Mindenesetre ezen is túlestem és azonnal vissza is indultunk Kaposvárra, hogy elkezdhessék a kemoterápiát. A visszafele úton hívott édesanyám, miszerint beszélt az orvosommal, akik megtudták közben a csontvelő minta első eredményeiből, hogy nem azzal a típusú leukémiával állunk szemben, amitől ők titkon féltek, ezért nem is állnak neki azonnal a kemoterápiának a visszaérkezésünk után.

Ez egy remek hír volt, ami fel is villanyozta a napomat, hisz a legrosszabb típusok egyikét kizárták az első eredmények által és így már jobban ráértünk megvárni a második pontosabb eredményeket, hogy pontosan meghatározhassák a további kezelés menetét. A maradék típusok mindegyikét szteroiddal kezdenék el kezelni, így az első szem gyógyszer már az ágyam melletti asztalon várt mire visszaértem a kórterembe.

Azt mondták csütörtök délutánig megérkeznek a második vizsgálat eredményei és akkor el is tudjuk majd kezdeni a terápiát, úgyhogy már csak azon kellett drukkolnunk, hogy a következő eredmények is hasonlóan jó hírrel szolgálnak majd.