Fúú szégyen, de megint nagyon elmaradtam az írással. A csontvelő minta levétel viszonylag könnyen ment. Kaptam érzéstelenítést előtte, ami ugyan fájt egy kicsit, viszont utána nem éreztem a csontvelő levételből semmit se. A gerinc injekciókat is egyre jobban viselem. Szerencsére a többi után nem volt fejfájásom. Ráadásul az ambulancián csak 2 órát fektetnek az injekció után és már mehettem is haza. Ugyan félénken keltem fel, hiszen nem szerettem volna, hogy megint 5-6 napra fájjon a fejem. Szerencsére nem is lett semmi kellemetlen tünetem. Karácsony előtt úgy állt a helyzet, hogy megkaptam a 3. négy napos kemó adagot is és 23-án hétfőn még visszamentünk egy kontroll vérvételre. A csontvelő és a vérkép eredménye alapján a karácsonyi hétre kaptam egy hét kimenőt, azaz nem kellett kórházba járnom (miután nem dolgozott senki sem).

A professzor úr érdekes kedvében volt, hiszen amellett, hogy elmondta a jó hírt, miszerint a csontvelő vizsgálat eredménye remek lett, hiszen 1% körülire csökkent a leukémiás sejtek száma (ami a vártaknak megfelelően, sőt még előbb teljesült), viszont pár kérdésünkre érdekes válaszokat kaptunk.

Feltettük a kérdést, hogy akkor ez az eredmény alapján a továbbiakban is úgy haladunk, mint ahogy a táblázatban le van írva és februártól már fogok tudni dolgozni járni!?! Erre azt mondta, hogy mutassam csak meg a táblázatot és nézzük meg. Erre megmutatta, hogy igen a táblázat következő szakasza várhatóan februárig tart, de utána folytatódik a kezelés következő 4 szakasza, ami pedig várhatóan május végéig is elhúzódik. Erre a hírre teljesen ledöbbentünk Jucival, egészen ideáig mindenki azt mondta nekünk, hogy várhatóan február végéig lesznek a kórházi kezelések. Haza érve újra átnéztük a táblázatot amit adtak és aminél az elején elfelejtették mondani, hogy a másik oldalon lévő táblázattal folytatódik a kezelésem. Ezzel a karácsonyi hetünk java része a táblázat értelmezésével, a kezelések elemzésével és a következő időszak várható alakulásának megtervezésével telt. Juci rengeteget utána olvasott a témának a héten, így a hét végére egy fél A4-es lap meg is telt kérdéssel, amit aztán az első találkozásunkkor fel is tettem a professzor úrnak.