Tehát abban maradtunk a professzor úrral, hogy a vérkép függvényében kezdjük majd el a következő kezelést. Az első vérvétel hét vége felé volt esedékes és látszott rajta, hogy esnek a vérkép eredményeim, de nem annyira, hogy vért keljen kapjak, de ahhoz eléggé, hogy ne kapjam meg a kezelést. A következő hét hétfői vérkép sem volt még túl rózsás, így abban maradtunk, hogy továbbra is halasztjuk a metrotrexat kezelés elkezdését. Így tehát két hét szünet lett a két kezelés között, ami idő alatt teljesen jól éreztem magam, sőt az étvágyam is kezdett rendesen visszajönni. Oly annyira, hogy sikerült 66 kg-ról 72-re visszaszöknöm. A hét végén pedig olyan szép idő volt még Szigetvárra is elmentünk kirándulni.

Így végül január 21-én kaptam meg a következő szakasz első metrotrexate kezelését. Kicsit tartottunk tőle, hiszen azt mondták róla, hogy ez egy halálos adag is lehetne, ha nem adnának ellen anyagot, ami megvédi az egészséges sejteket. Kedden még nem éreztem semmit a kemo-ból, sőt még szerdán sem. Csütörtök hajnali kettőtől (36 órával a kezelés beadását követően) pedig nekiállták adni a Ca-folinat-ot (ellen anyag) aminek, mint már fent írtam, az volt a célja, hogy megvédje a nyálkahártyákat és az egészséges sejteket.

Csütörtök este kezdődtek a mellékhatások elég erős vesegörcsökkel, ezek mellett úgy éreztem mintha fájna az egész hasam. A gyomrom görcsölgetett kisebb hányinger mellett. Olyan érzés volt mintha a májam is fájna, de az lehet csak a vesém kisugárzása volt. Adtak rá egy elég erős fájdalom csillapítót és görcsoldókat is. Egyik se segített túl sokat, viszont az erős fájdalomcsillapítótól még hánynom is sikerült. Az estét túlélve másnap reggelre már nem nagyon fájt a vesém. Másnap megkérdeztem a doktornőt, hogy várható –e még valami hasonló mellékhatás, mert ha igen abban az esetben nem mennék haza, de ha nem akkor ha lehet inkább otthon tölteném a hétvégét. Fájdalom csillapítót és görcsoldót otthon is be tudom venni (amik ráadásul nem is segítenek sokat), valamint a Ca-folinatot is be tudom szedni otthon kapszulaként, de akkor legalább kényelmesebb körülmények között tudnám kipihenni a kellemetlenségeket. Doktornő azt mondta ő nem várna már más mellékhatást, így ha tényleg inkább haza mennék, akkor elenged. Nagy havazás közepette haza is költöztem Juci segítségével. Elég nagy havat ígértek péntekre és a hétvégére, így mondtam neki, hogy ő is és én is jobban járunk, ha nem megy dolgozni, mert nem kell nagy hóban vezetnie olyan messze és együtt tudjuk inkább tölteni a napot. Otthon délután még kisebb vesegörcseim voltak, de a görcsoldó azért segített rajtuk és szombatra el is múltak.

Szombat volt a forduló pont a mellékhatások tekintetében, ugyanis a vesegörcsök ugyan elmúltak, de a számban kezdtem érezni fájdalmakat. Szóltak előre, hogy lehet, hogy a kezelés megpiszkálja a nyálkahártyákat, így többek között a száj nyálkahártyát is. Ezen kívül a fejem is tiszta gennyes kiütés lett, mintha rengeteg pattanás nőtt volna rá. Eleinte nem aggódtunk túl sokat, enni még tudtam, csak kicsit óvatosabban. Nyálka termelődött a számban, amit kénytelen voltam kiköpködni. A fájdalom viszont napról napra nőtt. Így hétfőn már nem úgy jöttem be a kórházba, hogy csak egy kontroll vérvételre jöttem, hanem hogy megmutassam az akkor már sebes és eléggé fájó számat. Professzor úr mondta is rá, hogy sajnos bekövetkezett, az amitől próbáltak megvédeni a Ca-folináttal és úgy tűnik leválik a száj nyálkahártyám és nagy eséllyel a gyomromban és a beleimben is hasonló lehet a helyzet. Ez sajnos 10 betegből 1-nél az ellenszer ellenére is megesik. Így be is fektettek és újra intravénásan kaptam az ellen anyagot, valamint öblögetni is kaptam belőle egy üveggel. Ezen kívül a nyelési nehézség miatt adtak egy liter infúziót is. A doktornő megvizsgált és a vesémet ütögetve éreztem egy kis fájdalmat. A vérvételből pedig kiderült, hogy valóban valami nem stimmel a vesémmel, mert az értékeim a normális 120-as érték fölé 200-asra emelkedett. Biztos, ami biztos elküldtek hasi ultrahangra, hogy lássák nincs –e valami baj a veséimmel. Szerencsére a vizsgálat megerősítette, hogy nincs nagy baja a veséknek, csak kicsit be lehetnek gyulladva a kezelés mellékhatásaként. Ezért meg is emelték a víz adagomat 1 literről 3 literre, hogy jól átmossanak. Emellett kaptam még antibiotikumot, hogy ha a bélben is leválna a nyálkahártya és esetleg keletkezne rajta egy seb, akkor az ott lévő baktériumok ne tudjanak galibát okozni. Ez egy elég széles skálájú antibiotikum volt, aminek pedig hányinger a mellékhatása. Meg is szenvedtem, mert minden beadás után rosszul lettem és néha még a hányingercsillapító sem volt elég. Ezen kívül lett tőle egy nagyon enyhe hőemelkedésem is olyan 37 fokig, plusz közérzetet is rombolta rendesen. Végül is a hét második fele így telt el. Enni csak folyékonyat tudtam, többnyire szívószállal. A hétvége fele már ment kanállal is, de rágni még mindig nem tudok. A hét folyamán keddig még rosszabbodott a szám utána pár napig stagnált, majd a hét vége felé kezdett javulni. Most hétfőn (2014-02-03) még mindig vannak foltok ahol érzékeny a szám is és a torkom is, illetve a nyelvem alatt van még egy fájó pont, de azért nyelni már sokkal könnyebben tudok, mint a múlt héten tudtam. A fejbőröm is sokat javult. Ugyan azzal nem küldtek el bőrgyógyászatra, annyit mondtak majd elmúlik magától csak ne piszkáljam őket, amit persze könnyebb mondani, mint betartani amikor viszketnek, de sikerült türtőztetnem magam. A hét végére azok is ki sebesedtek és nekiálltak leszáradni, úgyhogy már sokkal jobban néz ki, mint amilyen előtte volt. Remélem, hogy a hét közepe tájékán már hazaengednek majd és otthon fejezhetem be a végső felépülést.