A fertőző osztályon gyorsan nekiálltak a kivizsgálásnak. Először két orvos jött és jó alaposan kikérdezett, hogy még is, hogy kezdődött és milyen tüneteim voltak. Ők is furcsállták a tünet együtteseimet, de azt mondták alapos vizsgálatokat követően rájönnek mi bajom lehet.
Nem sokat tétlenkedtek, azonnal le is vettek három adag vért. Az egyik egy komplexebb vérvizsgálathoz kellet. A másik kettő pedig különböző bakteriológiai vizsgálatokhoz. Ezen kívül vizelet mintát is kértek tőlem és közben már azt is mondták, hogy másnap 7:30 kor átvisznek egy hasi ultrahang vizsgálatra is. Mindezeknek örültem, mert láttam nem tétlenkednek és minél előbb rá akarnak jönni mi bajom is lehet.
A komplex vérvizsgálat eredménye meg is jött 2 óra múlva, amin elég magasnak tűnt a fehérvérsejt szám ezért meg is kérdezték, hogy nem -e csináltam valami megerőltetőt a közelmúltban. Mire mondtam nekik, hogy az elmúlt két hétben a legmegerőltetőbb tevékenység a séta volt amit végeztem. Láttam a meglepetést az arcukon, mire azt mondták megismételtetik a vizsgálatot, hátha csak hibázott a labor. Újabb két óra múlva kiderült hibáról szó sincs, valamiért magas a fehér vérsejt számom.
Két fiatalemberrel raktak egy szobába, egyiküknek torok gyulladása volt, de olyan masszív fajta, ami a nyelvét és az ínyét is megfertőzte. Ha az egész szád be van gyulladva elég nehéz enni, de még inni is ezért adtak is neki infúziót. A másik fiatalember Józsi nem volt túl jó passzban elmesélte rövid történetét, miszerint gombászni voltak az erdőben és megcsípte egy kullancs. Az orvos erre rögtön ugrott Józsi ugye nem evett a gombából. Erre Józsi, hogy de ettem, de én ismerem a gombákat tudom, hogy mit szedtem. Erre persze a doktornő elmondta neki, hogy a gomba mérgezettek 100%-a ismeri a gombákat. Legalább is mind azt hiszi, aztán valahogy mind a kórházba köt ki. Józsi olyan szarul nézett ki, hogy én abban is kételkedtem felébred -e másnap, de aztán az esti fájdalom csillapító enyhítette a fejfájását, ami segített neki aludni, így hát ha nem beszélt hozzá épp valaki akkor általában aludt is. Jó alvó lehetett, mert amint letette a fejét már aludt is mindig.
A fertőzőn a láz nem csillapodott, estére felment 38,3-ig amikor adtak egy lázcsillapítót, de tovább emelkedett 39,1-ig ekkor mondták, hogy most jó lenne ha elmennék egy hideg zuhanyra. Az jót is tett, mert levitte a hőmet 37,6-ra amiről ugyan megint felment 38-ig, de ott megállt és valamennyire tudtam tőle aludni is.
Másnap reggel fél 8 körül szóltak, hogy akkor készüljek, mert nemsokára jönnek értem a betegszállítók. Ugyan nem tudom minek kellettek, mert én könnyedén át tudtam volna sétálni magamtól is az ultrahanghoz és akkor nem kellett volna végig várnom a másik három idősebb beteget amíg kisétálnak, vagy kitolják őket a kocsihoz. Szóltak róla, hogy éjféltől nem ehetek, így minél előbb végezni szerettem volna az ultrahanggal, mert 6 óta fent voltam és tudtam, hogy csak pár órát tudok kibírni evés nélkül úgy, hogy ne menjen le a vércukrom túlságosan. Ha az lemegy akkor pedig nagyon szúrós hangulatom lesz tőle. Így hát nem örültem túlságosan, hogy a fél 8-as indulásból 8 óra lett illetve, hogy 1,5 órát kellett várni az ultrahang vizsgálatra. Várakozás közben a lázam is kezdett felmenni, amitől az ízületi fájdalmaim is erősödtek. Mondanom se kell ezen az éhség sem segített sokat, így hát fel alá járkálással igyekeztem lekötni a figyelmem, amivel még lehet mindig jobban járt a többi várakozó sem mintha végig dünnyögtem volna magamban. :) Az ultrahang vizsgálat kimutatta, hogy minden belső szervem megfelelő méretű, kivéve a lépem, ami enyhén megnövekedett. Ezzel a számomra ismét negatívnak tűnő eredménnyel mentem vissza a fertőzőre a betegszállító fiúkkal, akikre csak fél órát kellett várnunk azzal az idősebb hölggyel, akivel együtt hoztak.
A fertőzőre visszaérve ehettem végre ami sokat javított a közérzetemen, kaptam egy lázcsillapítót is ami lassan, de hatni kezdett. Ezek után bejött a főorvosnő hozzám és mondta, hogy még egy eredményre várnak, de azt ő is mindenképpen megvárja, de most neki el kell mennie ügyelni máshova, de ha visszajött és tudnak valamit szólnak nekem. Itt gondolom már sejtették mi lehet a bajom, de még megerősítést vártak az utolsó vérvételről. Végül bejött hozzám egy fiatal doktornő, hogy egy pillanatra menjek át vele a vizsgálóba, ott már várt egy másik orvos aki leültetett. Ekkor rögtön belecsapott a közepébe miszerint az eredmények alapján amit kaptak, úgy tűnik leukémiám van. Ezek után rögtön azzal folytatta, hogy ne aggódjak, hisz ugyan egy komoly betegségről van szó, de manapság a fejlett orvostudomány mellett ez már nagyon jó százalékban gyógyítható és hogy a kaposvári kórházban egy nagyon jó hematológiai osztály működik és hogy ők rögtön át is küldenek oda, hogy ne vesztegessünk időt. Azt is elmondta, hogy a médiában csak a rosszat hallani erről a betegségről, de higgyem el manapság már többféle kezelés is van és a fiatal szervezet csodákra képes. Azt is mondta, hogy most nagy szükségem lesz a jó lelki állapotra, ezért mindenféle pozitív és negatív gondolatot és érzést jobb lenne kiadni magamból. Mondjam ki, írjam le, de semmiképpen se tartsam magamban, mert az befolyásolhatja az immunrendszerem működését és nekem arra most nagy szükségem lesz.
Az első döbbenettől elkezdtem izzadni mint egy ló, a beszélgetés felére szerintem már a pólóm is átázott, de aztán ahogy próbált nyugtatni az orvos a biztató szavaival kezdtem érezni, hogy egy kicsit én is megnyugszok. Az ember nem sokat tud erről a betegségről, amíg önmaga, vagy egy családtagja által érintett nem lesz. Ezért hát másra sem tudtam gondolni, minthogy vigyenek át a másik osztályra, hogy végre többet hallhassak a betegségről és annak gyógyításáról.
