Elérkezett a hétfő, mikor is vissza kellett mennem a kórházba egy újabb kezelésre. Felhívtam a hematológiai osztályt, hogy mégis hány óra körül menjek. Tudtam, hogy vérvételt szeretnének ezért megkérdeztem azt is, hogy éhgyomorral menjek –e, nehogy befolyásoljak valamilyen értéket. Azt mondták, úgyse a vércukrot fogják nézni, ezért nyugodtan egyek mielőtt bemennék. Bementem reggel 9-re, gondoltam, hátha így még délelőtt végzek bent. Hát sajnos tévedtem.
Egy 15 perc várakozás a hematológiai ambulancia ajtaja előtt, rájöttünk, hogy nincs is bent orvos csak az asszisztense, akitől így megkérdeztem mi tévő legyek. Mert kezelésre jöttem, várjak –e itt az orvosra, vagy menjek valahova máshova szólni valakinek. Erre mondta, hogy üljek be az egyes fektető szobába és mindjárt mennek. Háromnegyed óra várakozás után végre érkezett egy ismerős arc Balázs ápoló képében, aki vért vett tőlem. Kicsit próbáltam érdeklődi tőle, hogy most itt várjak vagy mit csináljak, mert nekem csak annyit mondtak, hogy üljek ide be, de azóta semmi, és hát az is már majdnem egy órája volt. Sajnos ő sem tudott erre nagyon mit mondani, csak hogy ha a10 órai vizitnek vége utána biztos jön majd valaki. Egy újabb 30-45 perc után bejött az asszisztens és mondta, hogy inkább menjek fel a hematológiai osztályra és majd ott kötik be nekem a kezelést. Így hát fel is mentem a már jól ismert 2. emeletre, ahol leültettek a nővér pulttal szembeni pihenőbe. Ekkor közölték, hogy elküldték a rendelést az infúziómra, amin keresztül beadják a kemo-t, és hogy nemsokára megjön. Alig több mint két óra várakozás után meg is jött a szer, amit gyorsan be is kötöttek. A sok üléstől és állástól mondanom se kell a fejem kezdett kikészíteni. Nem fájt nagyon, de eléggé ahhoz, hogy lefárasszon és elmenjen a jókedvem, így még hosszabbnak tűntek az órák amiket várni kellett. Szerencsére vittem magammal könyvet, ami sikeresen lefoglalta a várakozás nagyobb részét. Anya is beugrott munka előtt, így vele is beszélgettem egy kicsit. Várakozás közben többször jártak arra az orvosaim, így a felmerülő kérdéseimmel őket is el tudtam kapni. A vérképem eredményei is megjöttek közben és örömmel tapasztaltam én is és az orvosaim is, hogy a legutóbbihoz képes is javultak az eredmények. A fehérvérsejt számom 4200, azaz tovább csökkent, közben viszont se a hemoglobin se a vérlemezke számom nem csökkent tovább. Ezért hát a professzor úr is azt mondta, hogy akkor csütörtökön elég lesz visszamennem egy kontroll vérvételre.
Ismét megerősítést kaptam, hogy várhatóan három ciklusból fog állni a kezelésem. Az első, ami már folyik, a szteroidot illetve a heti 1 kemo-t foglalja magába. Ez szerencsére még egy gyengébb fajta kemo, ezért is engednek vele haza. Amennyiben a heti kétszeri vérvételek eredményei is jók lesznek, akkor ez a szakasz 4 hétig fog tartani és nem lesz olyan megerőltető. Ez után jönni fog egy újabb 4 hetes szakasz, ami alatt a kórházban leszek. Ekkor más szereket is kapni fogok, amik mellett szeretnék rajtam tartani a szemüket. A harmadik szakasz pedig az elsőhöz lesz hasonló, és amennyiben jó eredményeim lesznek akkor is itthon lehetek majd és csak bejárnom kell heti 1x-2x.
Mire lefolyt a második adag infúzió is már eléggé lefáradtam, nem csoda hisz ekkor már kb. 6. órája ültem bent a kórházba. Apa bejött és végül hazavitt. Hazaérkezésem után inkább lefeküdtem aludni egy fél órára, hogy a fejem kicsit helyre rázódjon és kimenjen belőle ez az egész napos zúgás. Szerencsére ébredésem után nem is volt már semmi bajom. Juci nem sokkal később haza is ért és gyorsan vacsiztunk is egyet, utána pedig a jól megérdemelt pihenés maradt már csak.
