A kedd és a szerda ugyan kicsit nyűgösen, de ugyanakkor nyugisan telt. A hétfőn kapott kemo-nak most se éreztem túl sok mellékhatását. Egy kis gyomorégés ugyan volt, de az se volt vészes. A háziorvossal felírattam egy kis gyomorvédő/savcsökkentőt, amit a továbbiakban szedni fogok, hogy ez se rontsa el az ember közérzetét.

Tegnap este vendégeink voltak Csafi, Máté és Heni személyében. Így a tegnap este is gyorsan elment. Igazából észre se vettem, de már megint csütörtök van. Ez a hét is rendkívül gyorsan elrobog. Ha így megy tovább, akkor hamarosan már azon kapom majd magam, hogy már újra dolgozni járok és vége is ennek az egész betegséges időszaknak.

Miután csütörtökre hívtak vissza a kórházba a kontroll vérvételre, ezért 10-kor el is indultam, hogy megpróbáljunk délelőtt túlesni ezen az egészen. Beérkezésem után nem sokkal sikerül is beszélnem az egyik ápolóval, aki bevitte a papírjaimat a professzor úrhoz és mondta, hogy nemsokára kijön és leveszi a vért. Ez meg is történt, 30 perc múlva már túl is voltam a vérvételen. Ekkor megkérdeztem, hogy megvárjam –e az eredményt itt, mert igazából 10 percre lakok a kórháztól és ha lehet akkor hazamennék inkább és ha kell visszajövök később. Mondta is az ápolónő, hogy nyugodtan menjek akkor haza és kb. 1 óra múlva jöjjek vissza, addigra biztos meglesz a véreredmény. Így is tettem, 10.45 kor jöttem el a kórházból és azon kezdtem töprengeni, hogy hát akkor 11.45-re kellene vissza jönnöm. Reméltem tényleg 1 óra alatt megjön az eredmény, mert ha nem akkor biztos elmennek ebédelni az orvosok délben és akkor várhatok potyára min fél órát mire visszajönnek. A szerencse velem volt, mert alig 25 perc várakozás után 12.10 kor be is hívtak. Ekkor a professzor úr megkérdezte hogy vagyok. Mondtam, hogy jól, a tegnapi gyomorégés, émelygés a savcsökkentőtől elmúlt, így ma már egészen jól érzem magam. Erre csak annyit mondott, hogy nagyon jók a vérkép eredményeim, így akkor nyugodtam menjek is haza szépen és akkor hétfőn találkozunk az újabb vérvételen, illetve a következő kezelést is megejtjük akkor.

Így hát ezekkel a jó hírekkel hazatérve nyugtáztam, hogy nincs más dolgunk a hét második felére, mint pihenni, enni, és a gyógyulásra koncentrálni.