Tehát péntek délután átkerültem a hematológiára, ahol egy kedves doktornő már várt rám. Ő elkezdte mesélni, hogy mi is az, ami vár rám a következő hetekben/hónapokban. A doktornő által meséltek kicsit megnyugtattak, hiszen ő is hangsúlyozta, hogy manapság ez a betegség nagy eséllyel gyógyítható. Emellett ő is elmondta, hogy ha az én esetemet nézzük, csomó minden mellettem szól:

• fiatal vagyok, még tele életenergiával
• az értékeim még jónak számítanak (vörös vértest és a vérlemezek számai még jó értékekben, csak a lépem nőtt egy kicsit, de az is még kicsinek számít, stb.)
• illetve a tény, hogy pozitív hozzáállásom van.

Ezek után mondták, hogy ők is csinálnának pár tesztet, vesznek pár vérmintát, illetve a későbbiekben (következő hét hétfőn, vagy kedden október 21-22) csontvelő mintát is, amit aztán kedden elküldenek Pécsre, ahol alapos vizsgálat után pontosan beazonosítják, milyen típusú leukémiával is állunk szemben.

Felkészítettek rá, hogy kemoterápiára lesz szükségem, ami ugyan megterheli a szervezetet, de ez kell ahhoz, hogy a beteg csontvelőt ki tudják irtani. Ezek után pedig gyógyszeres támogatás, illetve szigorú higiéniai feltételek mellett megvárják, míg újra épül a csontvelőm és vele együtt az immunrendszerem. Azt is elmondták, hogy a kemoterápia hátulütője, hogy nem tudják csak a rossz sejteket kiirtani vele, de a fiatal szervezet nagy előnye, hogy sokkal jobban regenerálódik, mint egy idősebb szervezet.

Így hát kettős érzésekkel kezdtünk neki a hétvégének, reménnyel, hiszen a rossz hírnevével szemben a betegség gyógyítható és izgatottsággal, hogy vajon milyen típusú is az én betegségem.

A hétvége során sok újdonság nem történt, egy egyágyas szobát kaptam, ami sokkal kényelmesebb, mint az előző háromágyas ahol két szobához tartozott egy zuhanyzó és egy wc. Itt saját wc-m van, egyedül zuhanyozni kell átmennem egy másik szobába. Tv is van a szobában, ahol több adó van mint nálunk otthon. Vasárnap az Egyed Miklós professzor úr volt az ügyeletes, az osztályvezető, aki be is jött hozzám és szintén mesélt a betegségről. Ő egy kicsit inkább a nehezebb részeit emelte ki a dolognak, gondolom, hogy felkészítsen a nehézségekre, de ő is hangsúlyozta, hogy fiatal szervezet jobb esélyekkel küzd a betegség ellen. Valamint azt is mondta, hogy miután belépett rögtön látta rajtam, hogy ez a hozzáállás az ami szükséges a könnyebb gyógyuláshoz és ezt örömmel fogadta. A professzor úr végül megjegyezte, hogy hétfőn le is veszik a csontvelő mintát, hogy minél előbb megtudják a pontos típust és a diagnózis felállítása után neki is állhassunk a kezelésnek. Ezzel a tudattal vártam a hétfői napot, hogy túlleshessünk a kellemetlen mintavételeken.