Elérkezett a hétfő (2013.10.21.), amikor a professzor úr a vérképemet nézve, úgy döntött kicsit ideje belehúzni a vizsgálatokba. A pénteki vérvétel óta megduplázódott a fehérvérsejt számom, ami jelzi a betegség gyors előrehaladását, így jobbnak vélte, ha ők sem várnak keddig a mintavétellel, amikor is megy szállító kocsi Kaposvárról - Pécsre, hanem inkább megkért, hogy ha meg lehet oldani vigyék le a szülők Pécsre a mintát, hogy minél előbb meglegyen a fajtája.
Neki is álltam telefonálni apának, hogy ha lehet vigye le a mintákat ma délelőtt Pécsre. Szerencsére át tudta szervezni a napját, így már csak fel kellett készüljek a kicsit húzósnak ígérkező mintavételre. A csontvelőt ilyenkor két helyről szokták levenni, az egyik a comb és a medence találkozásánál a forgóból, a másik hely pedig a szegycsont. Nekem a szegycsontból vették le a mintát, azt mondták ezzel járok jobban, így nem is ellenkeztem. A professzor úr végezte a mintavételt, azt mondta ő csinálta ezt az osztályon a legtöbbször így vele járok a legjobban :) Miután a kezelés során infúzión keresztül kapok sok gyógyszert, illetve vérvételre is gyakran szükség van, így egy branül beültetése mellett döntöttek a centrális vénámba. Ez azért jobb, mert ezt a branült nem kell 3 naponta kivenni és átrakni máshova, mint a kézbe helyezetteket, így később amikor alacsony lesz a vérlemezek száma a vérembe nem kell aggódni a tű kihúzásából következhető nehéz vérzés elállás miatt. Ezen kívül pedig a kezelés egyes gyógyszereit jobb a centrális vénába adni, mert ott gyorsabban hígul a vérrel és kevésbé erőlteti meg az ereket.
Így hát amikor jött a professzor úr mondta, hogy akkor egy füst alatt el is intézi mind a két beavatkozást és akkor egy darabig békén hagynak a macerás dolgokkal. Én is úgy voltam vele, hogy essünk túl rajta minél előbb és lépjünk a következő fázisokra.
A csontvelő vétellel kezdte a professzor úr, mert úgy gondolta az a könnyebb és jobb azzal kezdeni. Számomra inkább ezt tűnt a nehezebbnek. Egy rövid, de ugyanakkor vastag tűvel próbált minél mélyebbre jutni a szegycsontomba, hogy aztán onnan csontvelőt szívhasson ki. Ehhez elég nagy erőkifejtésre volt szüksége, illetve a tű jobbra-balra forgatásával próbált egyre mélyebbre jutni. Nincs mese, ha az ember csontját döfködik, az fáj, méghozzá nem is kicsit. Egy mély éles fájdalmat éreztem a mellkasom közepéről és reméltem, hogy nemsokára vége lesz. Ekkor mondták, hogy most akkor megpróbálnak kiszívni belőle mintát és hogy ez most fájni fog. Mondom magamban, ha ez fájni fog, akkor ez eddig mi volt? És a szívást azonnal megérezve rá is jöttem, hogy valóban a neheze még hátra van. Az első szívásra nem jött csontvelő, ezért egy kicsit még mélyebbre kellett szúrni a tűt, de egy kisebb nyomással hamar a jó helyre sikerült terelni a tű végét. Ekkor egy újabb szívást és az eddigi legerősebb fájdalmat éreztem, ami úgy érződött elterül az egész mellkasomon, legalább is a csontos területeken. Az ígéretükhöz híven, igyekeztek gyorsan befejezni a mintavételt, ami így tényleg csak 1-2 percig tartott, amit így ki lehetett bírni.
Ezután következett a branül berakása a centrális vénámba, ami a jobb oldali kulcscsont alá helyeznek be egy olyan vénába, ami közvetlenül a szívbe megy. Ehhez már kaptam érzéstelenítőt is, ugyanis a branült végül rávarrták a bőrömre, nehogy el tudjon mozdulni. Az érzéstelenítő gondolom jól jött bár így is éreztem, ahogy az erembe először behelyezik az értágítót, majd abba behelyezik azt a csövet, ami bennem is marad. Végül kihúzták az értágítót és mondták, hogy ez most közel a szívemig leér (azt nem tudom, hogy ezzel a kijelentéssel megnyugtatni, vagy elővigyázatosságra késztetni akartak –e). Érdekes érzés volt, nem is fájdalmasnak mondanám, inkább különösnek, amikor érzed hogy az eredben matatnak. A professzor úr elsőre telibe is találta a vénát, így ezzel is nagyon gyorsan végzett. Pik-pak rám varrta a csövet, ami egy kicsit még kellemetlen volt és már végeztünk is az egésszel.
Apa talán még a mintavétel előtt ideért, így a friss mintával szinte azonnal el is indult. Reménykedtünk benne, hogy ha még hétfőn időbe leér, akkor csütörtökre legkésőbb lesz is pontos eredmény.
A nap további részében még érzékeny volt a csontvelő vétel helye és a branül is még szokatlan, de ezek szerencsére másnapra szinte teljesen elmúltak. Az alvásban sem sokat zavart egyik sem, így örültem, hogy hamar túlestünk rajtuk.
